"Audrey-t egész életében körüllengte valami megmagyarázhatatlan szomorúság."- Sean Hepburn Ferrer "Audrey Hepburn fia

Ki is volt Audrey Hepburn?

Világhírű színésznő, díva, filmcsillag. Egy sztár akinek lényéből áradt a kedvesség, tökéletesség, és harmónia. Aki a belső nyugalom és szépség mintaképe nézők milliói számára, aki inspiráció számtalan nő életében nap mint nap, és igen ő az, aki végtelen szomorúságot hordozott, aki rendkívüli borzalmakat élt át, és cseppet sem volt könnyű, felhőtlen élete.

Ismerjétek meg őt jobban, és még nagyobb példakép, és motiváció lesz számotokra, ezt megígérem.

7 ÉRDEKESSÉG, AMIT NEM TUDTÁL AUDREY HEPBURNRŐL

1.      Csodálatos törékeny alkat, és ami mögötte van

Audrey a második világháborút Hollandiában vészelte át. Tinédzser volt, mikor szembesülnie kellett a háború borzalmaival. (1929-ben született.) Alig volt mit enniük, így tulipánhagymák evésére kényszerültek, hogy túléljék.  Irigyelt, karcsú alakja többek között az éhezés, a serdülőkori alultápláltságának eredménye volt.

Aprónak és törékenynek tűnt, de valójában 170 centiméter magas volt és állítólag 43-as cipőt hordott.

2.      Balettintézetből a világot jelentő deszkákig

Fiatal korában arról álmodozott, hogy híres balerina lesz. A háború után balettintézetbe járt, de mivel édesanyja egyedül nevelte őt és testvéreit, egy tánckarban vállalt munkát, és modellkedett is, hogy fizetni tudják albérletüket. Tánckari munkája során figyelt fel rá a filmszakma, ami mint tudjuk a legmagasabb csillagok közé emelte őt.

3.      Nem tartotta magát szépnek

Bármennyire is meglepő, a mások által irigyelt ikon nem tartotta magát szépnek.

„Úgy vélte, túl nagy az orra és a lábai, túlságosan sovány és nem elég nagyok a mellei. Amikor tükörbe nézett, azt mondta: Nem értem, miért látnak engem szépnek az emberek."  – mesélte Luca Dotti, Audrey Hepburn fia.

De Audrey maga is nyilatkozott arról, hogy nehéz megbékélnie önmagával.

“A legnagyobb győzelem az volt, ha képes voltam önmagammal élni, elfogadni hiányosságaimat ... Nagyon messze vagyok attól az embertől, aki szeretnék lenni. De úgy döntöttem, hogy mégsem vagyok olyan rossz.” - Audrey Hepburn

4.      Introvertált személyiség volt

Nehezen hinnénk egy filmsztárról igaz? Pedig többször is nyilatkozott róla, hogy mennyire szeret egyedül lenni. Ennek tudatában – és szintén introvertáltként belegondolva -  a nagy hírnév és szenzáció, ami körülölelte hatalmas terhet róhatott rá.

“Introvertált vagyok ... szeretek egyedül lenni, szeretek a szabadban lenni, szeretek hosszú sétát tenni a kutyáimmal, és nézegetni a fákat, virágokat, az eget.” - Audrey Hepburn

Egy másik alkalommal pedig így írta le érzéseit:

“Az egyedüllétnek gyakran érzem szükségét. Egész jól érezném magam, ha szombat estétől hétfő reggelig otthon lehetnék egyedül. Így tudok igazán feltöltődni.”- Audrey Hepburn

5.      Mindent megnyert, amit lehetett, annak ellenére, hogy nem is akart színésznő lenni

“Olyan filmsztár vagyok, aki azzal tűnik ki, hogy a logika törvényei szerint sohasem lehetett volna belőle filmsztár. Pályafutásom egyetlen pillanatában sem volt meg bennem az ehhez szükséges tapasztalat. Igaz viszont, hogy sohasem állítottam: meg is tudom csinálni, amit rám bíztak." - Audrey Hepburn

Ennek ellenére azon kevesek egyike lett, aki valamennyi szórakoztatóipari díjat elnyerte. Megkapta az Oscar-, a Golden Globe-, a Tony-, az Emmy- és a Grammy-díjat is. Ráadásul a Oscar díjat rögtön élete első főszerepéért (Római Vakáció) neki ítélték. Csillaga díszíti a hollywoodi hírességek sétányát.

Emellett számos egyéb kitüntetést, díjat és elismerést tudhat magáénak. Köztük az UNICEF-ben végzett fáradhatatlan munkájáért 1993-ban neki ítélték a Jean Hersholt Humanitárius Oscar-díjat is.

Mindezt a rengeteg elismerést pedig úgy vívta ki, hogy ő maga sohasem gondolta volna, hogy egyáltalán színésznő lesz.

„A karrierem teljes rejtély számomra. Az első nap óta csak csodálkozom. Sosem hittem volna, hogy valaha színésznő leszek. Soha nem gondoltam volna, hogy filmekben fogok szerepelni. Sohasem gondoltam volna, hogy mindez meg fog velem történni.”- mondta.

6.      Tulipánt neveztek el róla

1987-től az UNICEF jószolgálati nagyköveteként dolgozott.

Utazásai alatt újra szembesült a tragédiákkal, éhezéssel, amiket gyermekként át kellett élnie. Hitte hogy egyetlen gyermeknek sem szabadna éheznie. Végakaratának megfelelően vagyonának nagy részét a világ éhező gyermekeinek javára fordítják.

Az UNICEF-nél végzett munkája tiszteleteként egy új, hófehér hybrid tulipánfajtát neveztek el róla. Az erről készült videó a mai napig megtalálható a youtoube-on.

7.      Magánélete nehéz és fájdalmas volt.

Gyermekkorát nem csak az éhezés, és a háború borzalmai tették traumatikussá, de édesapja is elhagyta őket, aki elszökött a háború borzalmai elől, magára hagyva családját, édesanyját és testvéreit. Ezt a fájdalmát élete során sosem tudta feldolgozni.

Magánélete – talán emiatt is - tele volt kudarcokkal. Rengeteg fájdalmas csalódáson, váláson és megcsaláson ment keresztül, nem beszélve arról, hogy bár mindig is szeretett volna édesanya lenni, ez az álma csak több elveszített magzat után válhatott valóra.

A házasságról, és párkapcsolatról így nyilatkozott:

“Házasságon azt kellene értenünk, hogy két ember annyira szereti egymást, hogy együtt akarnak élni. Ez akkor is házasság, ha nem írják alá azt a bizonyos papírt - a bizalom és a tisztelet megszentelt szerződése. Számomra ez az egyetlen oka a házasságkötésnek és a házasságban maradásnak... Tehát, ha valamiképpen nem tudom neki azt adni, amire egy nőben szüksége van (...), és úgy érzi, hogy más nőt szeretne maga mellett tudni, akkor én elmegyek. Nem vagyok az a fajta, aki mindenáron marad, és jeleneteket rendez.”

Végül élete legboldogabb időszakát  Robert Wolderst színésszel élte – házassági papír nélkül - egészen haláláig.  S hogy miért nem házasodtak össze? "Házasok vagyunk, csak nem papíron." – nyilatkozta.

1992. végén rákot diagnosztizáltak nála, s bár megműtötték, egy második műtétre már nem volt lehetősége, mert a betegség elhatalmasodott szervezetében. 1993. január 20-án halt meg svájci otthonában. Mindössze 63 éves volt.

"Nem volt dühös," – idézte vissza az utolsó heteket Sean, Audrey fia – "csak csalódott, hogy nem operálhatták meg még egyszer… De békében ment el. A halált az élet természetes részének tekintette."

Emléke és fénye a mai napig nem fakult. Csodálatos és inspiráló nő volt.

   De ne azért inspiráljon benneteket, mert a látszat szerint mindig és minden körülmények között gyönyörű, makulátlan, és kiegyensúlyozott volt. Inspiráljon azért, mert a gyerekkorában átélt borzalmak ellenére nem keményedett meg, hogy ennek ellenére képes volt szeretni, hogy hírnevét, és lehetőségeit arra használta fel, hogy segítsen másokon.

   Vagy ösztönözzön arra, hogy elfogadd magad, hisz valószínűleg azt gondolod ez a gyönyörű nő, hogy nem volt elégedett önmagával? Hogy kételkedhetett szépségében és tehetségében? Bezzeg ha én olyan szép lehetnék….. Ugye?

Sokszor gondoljuk azt, túl sokszor, hogy nem vagyunk elég jók, elég szépek, elég ügyesek, elég vékonyak, elég akármilyenek... De itt a bizonyíték, hogy hiába a világ MINDEN - szó szerint - elismerése, hiába a létező összes díj és kitüntetés, önmagunk szeretete és elfogadása ugyanúgy kihívás marad. Önmagunk szeretete nem külső elismerésektől függ, bensőnkben kell megtalálnunk.

   Inspiráljon benneteket Audrey Hepburn arra, hogy segíteni tudjatok, hogy a nehézségek ne törjenek meg, hanem erőt és lendületet adjanak nektek, hogy szeressetek, és jót tehessetek.  Ahogy Audrey mondaná: "Két kezed van: az egyik, hogy segíts magadon, a másik, hogy segíts másoknak."

Végezetül pedig itt hagyok nektek egy idézetet, ami összefoglalja azt a lelkületet, ahogyan ő élt, ami valószínűleg a fiatalkori nehézségeinek és szomorú életeseményeinek tanítása számára:

"Nagyon korán eldöntöttem, hogy feltételek nélkül elfogadom az életet. Soha nem gondoltam, hogy bármi különlegeset tartogat számomra, mégis úgy tűnt, hogy sokkal többet érek el, mint amiben valaha is reménykedtem."

Motiváljon benneteket Audrey Hepburn a mindennapjaitokban, a nehézségek és a ragyogás idején is.

Én már e cikk megírása során is rengeteget tanultam tőle, és nagyon sokat merítettem az ő életéből. Ennek pedig első mozzanatként, az ő tiszteletére elkészítettem a pici tulipán fülbevalót fehér színben is.

Bízom benne, hogy sikerült néhány elgondolkodtató, és tanító jellegű történetet elétek tárnom. Hogy ezek által Audrey Hepburn még nagyobb és elismertebb példakép lehet, s  hogy találtok olyan mozzanatot, tanítást az ő életében, amit a mindennapokba magatokkal vihettek.

Inspiráló nők sorozatom pedig hamarosan folytatódik.